Amikor Tim Berners Lee 1989-ben jelentkezett a CERN projektbe, a világnak nemigen volt fogalma arról, hogy mi következik.
És persze még Tim Berners sem!
Arra hívták, hogy betöltse az automatizált információmegosztás hiányát a tudósok és intézetek csoportja között világszerte. Ez aztán egy olyan jelenséggé vált, amely megvilágította a világot, és megváltoztatta azt, ahogyan a világra tekintünk, egészen saját magunkig.
Emlékszel, hogy az autó feltalálása hogyan változtatta meg az időről alkotott felfogásunkat, átvágva a világot és a civilizációkat? Igen, valami hasonló történt az internettel. Valójában sokkal többet, ha jobban megnézed!
Az információtenger bevezetésén kívül egy nagyon iparág nőtt ki e hatalmas óceán körül.
Ez az óceán olyan, mint Szauron állandóan éber szeme, amely mindent tud, mindent lát, mindent hall, és talán az egész világot algoritmusok sorozatára osztotta.
Tehát, hogy megértsük, „hogyan befolyásolja az internet az emberek információkeresését és cseréjét?”, ezt a kérdést két részre osztjuk: Hogyan hat az internet az emberekre? És milyen szerepet játszik abban, hogy az emberek hogyan találnak információt az interneten?
Az internet előtti élet egyszóval egyszerű volt. Mindenféle információ tárháza korábban a könyvtárak, újságok és kutatási folyóiratok voltak. És nem létezett a puha másolat fogalma, vagy nemhogy “másolat”. Minden információ legjobb reprodukálása a fénymásolat volt.
De minden megváltozott, miután a számítógépek lettek minden emberi tudás médiuma, szűrője, létrehozója és terjesztője. Manapság gondolatainkat digitalizálják, archiválják és rögzítik, gyakran a tudtunk nélkül, és továbbadják valahol, amit „kiszolgálóknak” neveznek. De erre később még visszatérünk.
Ahogy az internet demokratizálódott, az emberek elkezdték megosztani mindazt, ami a fejükben járt, és így megnőtt a hálózat összetettsége, amely mindent egyben tartott. A végeredmény egy hatalmas, önfenntartó információ-ökoszisztéma lett, amely sokkal több, mint egy adattár.
Az internet sokféle módon befolyásolja mindennapi életünket, és egyszerűen szürreálisnak tűnik a médium mindentudására gondolni.
Az elmúlt két évtizedben a világhálón néhány mini óriás, például a Google és a Facebook felbukkant és exponenciálisan növekedett. Valójában eljutott arra a pontra, hogy a másik fél másolatává váltak az általuk kicserélt és megtartott információk tekintetében.
Sőt, az évek során az interneten megosztott információk mennyisége mindannyiunk digitális személyiségéhez vezetett, akiknek ugyanazok az igényei, vágyai, furcsaságai és furcsaságai, mint nekünk.
Igen, engedd bele!
Tegyük fel például, hogy Mr. X megnyit egy Gmail-fiókot és egy Facebook-fiókot az okostelefonjáról. És még ha nem is vásárol online, időnként kirakatot kell vásárolnia, és az Amazonnak van egy külön szakasza, melynek neve “A legutóbbi vásárlási trendjei ihlették”.
A lényeg az, hogy ezek a kis személyes adatok nagymértékben hozzájárulnak a megfelelő személyiségek létrehozásához, és mi önként hozzájárulunk ehhez. Tehát alapvetően az internet kapuőrei többmilliós algoritmusaikból már tudják, hogy mire gondolhatunk, milyen dalokat kedvelhetünk, mivé akarunk válni, vagy kikké!
Annyiszor lenyűgözött, hogy a Youtube hogyan tudja pontosan ezeket a dalokat ajánlani gyermekkorodból, ne feledd, hogy ez egy sor algoritmusra vezethető vissza. Ez a tökéletes ötvözete a személyes adatoknak, azoknak, amelyeket az emberek egész nap megosztanak a világon, és egy hatalmas kavargó kerék, amely elkészíti, megtöri és eldönti, hogy mi a trend.
Nos, vásárolt néhányat az Amazonon, majd bejelentkezett a Facebookra, hogy véletlenszerű hirdetéseket találjon, amelyek pontosan azokat a termékeket mutatják, amelyeket keresett? Röviden, így működik az internet! Adjunk hozzá néhány stratégiát és technikát (ez egyszerűen hangzik, de nem az), és világosan megértheti, hogyan alakulnak a dolgok az interneten.
Közkeletű mondás, hogy egy holttestet a Google második oldala a legjobb hely elrejteni. A mögöttes jelentés azt jelenti, hogy bármilyen jó is egy információ, még mindig keményen kell dolgoznia, hogy az első oldalra kerüljön. De hogyan kell ezt megtenni, szem előtt tartva, hogy az egy nap alatt előállított és közzétett tartalom mennyiségét egyetlen ember sem tudja elfogyasztani egész élete során?
Így aztán kiderül, hogy egy információ tényleges hasznossága vagy hasznossága háttérbe szorul, és ami előtérbe kerül, az a stratégiák és tervek keveréke. Ez egy kidolgozott univerzum odalent, amelynek egyetlen célja az, hogy a felső 1% felső 1%-ába kerüljön. A végjáték pedig az, hogy helyet foglal a népszerű keresők első oldalán.
Ezért, amikor beír egy kérdést, előfordulhat, hogy az első oldalon szereplő javaslatok nem a legjobb válaszokat, hanem a legjobb stratégiákat tartalmazzák.
Itt kezdenek érdekesek lenni a dolgok. Ez nem egy adatközpont, ahonnan minden ered. Lehet, hogy az internet mindig figyel, de ez a szem szerte a világon szerte a szerverekre bomlott szét. És ha rákeresel a google-ba, hogy “hol van az internet tárolva”, az irónia nevetne a saját poénján!
Az internet mindenhol ott van. Vége a történetnek! A merevlemezeinken, nagy, fokozottan védett adattárházakban és szervereinkben van. És minden óriásnak, mint például az Amazon, a Google, a Facebook, a Microsoft és az Apple rendelkezik személyes adatszerverekkel. Tehát, ha felteszi ezt a kérdést a Google-on, akkor hozzáfér a számítógépéhez bizonyos adattárakért, amelyek a világ számos más szerverére irányítanak át.
Tegyük fel, hogy rákattint ennek a kérdésnek az első javaslatára, amely egy Quora hivatkozás, egy nagyon tisztelt Q/A platform. Válaszokat tartalmaz a világ minden tájáról, és egy oldal megtekintéséhez a böngészője kölcsönkér egy kicsit az összes adatközponttól, amelyek hozzájárultak az adott oldal felépítéséhez.
Tehát, ha Ron Kongóból, Linda pedig Angliából válaszolt a kérdésre, a böngésző engedélyt kér a Quora központi szerverétől. Az átirányítást követően pedig hozzáfér Ron és Linda merevlemezéhez, hogy megmutassa a teljes weboldalt.
Tehát lényegében minden ott van a felhőben, körülöttünk, és az internettel a mindennapi dolgok egyre közelebb kerülnek egy globálisan elismert virtuális univerzumhoz.
Mára az információcsere a keresőmotorokról a közösségi médiára helyezte át magját, ami egy teljesen más labdajáték.
Például a közösségi média óriása, a Facebook nem dolgozik kulcsszó-alapú stratégiákon. Vannak szponzorált posztok, hirdetések, nyereséges profilok és sok más elem, amelyek „sikeressé” teszik a bejegyzést. Valahol szerepelnie kell ezen ellenőrzőpontok grafikonján, hogy elérje azt a közönséget, amelyért kezeskedni fog.
Egy információ elérése nem csak attól függ, hogy milyen jól kapcsolódik a profilod, hanem attól is, hogy a hashtagek (az internet legnépszerűbb kínálatának felkapott zárójelei) milyen hálózathoz tud csatlakozni.
És mondanom sem kell, ez a kapuőrökön is múlik, hogy kinek az érdeke alapján, kinek az érdeke alapján mutat-e meg vagy rejti el az infókat. Hiszen szükséged van hirdetésekre, ha vállalkozásod van!
2016-ban volt egy vita, amikor számos emberi jogi szervezet megrótta Mark Zuckerberget a Kasmírral kapcsolatos bejegyzések cenzúrázása miatt. És hasonló vádak merültek fel más közösségi média óriások ellen is, olyannyira, hogy megzavarták a tisztességes politikai választásokat.
A lényeg az, hogy van információ, aztán vannak szűrők, és minden hírnek szigorú szűrési folyamaton kell keresztülmennie, mielőtt ezek a kapuőrök „megoszthatónak” tekintenék.
Tehát a közvélekedéssel ellentétben az internet a cenzúra, a szólásszabadság, a híradások keveréke, és az nem. Végül van egy bejegyzés „elérése”, amely egy teljesen új számítási sorozatból fakad.
A cinizmustól eltekintve az internet a leghatalmasabb eszköz a mai globális világ elérésére. Még néhány évvel ezelőtt sem tudtuk volna elsajátítani semmi művészetét (egyesek még a Youtube-videók nézegetésével is meg akarnak tanulni vezetni), ha csak néhány billentyűt lenyomunk a keresősávban.
Ez a legnagyszerűbb eszköz, amely rögzített, rögtönzött, és hozzáférést adott mindenhez, amit az emberiség valaha ismert. Egy olyan világhoz tartozunk, ahol az éjszaka közepén megszólíthatod a közösségi média drogosok százait és ezreit, és beszélhetsz mindenről, ami számodra fontos.
Az internet biztosítja, hogy hangjának mindig van visszhangja, még ha halk is.
Ahogy Stephen Hawking mondta: „Most mindannyiunkat összeköt az internet, mint a neuronok egy óriási agyban.”